A Kinder FC mindössze két hónapja alakult, s például a jogi bejegyzése is folyamatban van még. Jelenleg öt korosztályuk van: a legidősebbek '97-'98-asok, majd sorban, '99-esek, 2000-esek, '01-esek, '02-esek, valamint '03-asok és fiatalabbak. Az „idősebbek" már átkerültek a városi sportklub ificsapatába.
Tabi Zsolt a 2001-esekkel és '02-esekkel foglalkozik. Előbbiekből kilenceb, utóbbiakból pedig tizenegyen, tizenketten vannak. Vannak olyanok, akik hol jönnek, hol nem. Nem mindenkinek fekszik az edzés.
Tabi Zsolt itt, Károlyban nőtt fel mint focista. Előbb ificsapatban, majd a nagycsapatban rúgta a bőrt. Aztán edzősködni kezdett: tavaly még ő vezette a károlyi nagycsapatot. Nemrégiben pedig úgy alakult, hogy megalapították ezt a kis klubot, amelyben minden figyelem a gyerekekre jut. Hetente háromszor tartanak nekik edzést. A mester szerint többször is kellene. Merthogy élvezik a gyerekek. A részvétel ingyenes. A klubnak vannak támogatói - az Union Glass Kft., a P & K General Leasing és az MW Trade Kft. -, segítségükkel igyekeznek kigazdálkodni, hogy a szülőknek ne jelenthessen anyagi megterhelést a foci. Persze azért mindent nem állhatnak ők. Például a hétvégi szatmárnémeti felkészülés gyerekkobakonként 200 lejbe kerül, ebből 170-et a klub, 30 pedig a szülők állnak.
Tabi Zsolt a 2001-2002-es születésű gyerekeket edzi
Csütörtökön lesz ismét edzésük - sulykolja a gyerkőcök fejébe a programjukat az edző az összetartáson. Vasárnap reggel 7 órakor pedig uzsgyi, mennek focizni Szatmárnémetibe. Biflázzák is szorgalmasan és nagy fejbólintásokkal a focisták a tudnivalókat, de csak-csak becsusszan egy-egy kérdés a továbbiak felől: Edző bá', lesz ma kapura rúgás is?
- Lesz! - érkezik a válasz. Addig pedig elő a bójákkal, s gyakorolni. Később majd csoportban is játszanak. De addig is azokat a fránya bójákat kell kerülgetni, mint a zavarodott darazsaknak a napraforgót. Persze most is érződik a tét. Nagy a nyomás. Egyeseknek azért, mert mindenáron jobbnak kell lenni. Mások dacból is megmutatják az edző bácsinak.
A lényeg mégis az, hogy az igazi nagy sztárok, a labdaművészek nem tudnak kibontakozni az edzésen. Itt a szorgalom számít. A koncentrálás. Nem kell a bóják körül világraszóló cseleket bemutatni, hanem elvégezni azt, amit kér az edző. Az sem könnyű. Elhúzni a lasztit a láb között, majd visszapörgetni. „Ez könnyű!" - szólal meg az egyik lurkó. „Lássam!" - így a válasz, s bizony huszadjára már nem olyan egyszerű, elcsatangol az a bitang labda. Pedig ennek reflexnek kell lennie. Ezt ugyan még nem tudják a gyerekek, de gyakorolják, s az is lesz bizonnyal. S utána még mi mindennek kell beidegződésé válnia! Annak például, hogy az ellen ne tudjon világraszóló cseleket bemutatni, azaz a taktikának, mi több, a megelőző szerelésnek. De a legjobb még mindig az, ha az ellenfél nem jut labdához. Merthogy a nézőnek is az a legjobb, ha a megelőző a csodafegyver, s nem a brutális szerelés.
Persze nem kell felfedezni a spanyolviaszt. Mégis talán mostanság visszaérkezni látszik az, hogy lefutják az ellenfelet a pályáról a jó csapatok. S a károlyi kislegényeknek is ezt kell elsajátítaniuk. Szaladni. Merthogy sok futással el lehet érni, hogy ne kellejen akár lapot érő szerelés-szabálytalanság árán elvenni a játékszert. Elé kell állni, hiszen ez könnyebb is. S ha megvan a labda, akkor... Noha ez a labda tulajdonképpen csak bőr (bár a maiak ki tudja, milyen speciális űrtechnológia révén előállítottak) és levegő, ám amint a zászló sem csak bot és vászon, hanem legalábbis kegytárgy, úgy a laszti is igazi ereklye. A gyerekeknek, a Kinder FC-seknek mindenképpen. Mert ők játsszák a focit.
Azért vannak taktikusabbak is közöttük. Az egyik kapus óvva inti például társát, hogy vigyázzon, mert Dávid erősen rúgja a labdát. S valóban bombázza a kilencesztendős gyerkőc. De nem kell félteni a háló őrét sem: félreugrik. Igaz, az ilyesféle trükköket nem szereti az edző, de megéri. Vagy mégsem, merthogy a következő kapura rúgásnál már nem fél a kapus. Bősz oroszlánként veti magát rá a labdára. S ő a legjobb kapus. Pedig nem is svéd - ötlik fel a szerencsétlen szójáték a riporterben (a legjobb kapus a svéd: beáll a kapuba, s véd).
Edzés előtti eligazítás
Rencz Ádám kiselemista. Másodikos és Csomaközön lakik. Védő lesz, ha nagy lesz, de Ronaldinho a kedvenc focistája - árulja el az újságíró bácsinak szerényen. Azt is tudja, hogy a Milánói AC támadója a brazil. A focivébé meccseire viszont már nem is emlékszik.
Marad tehát a foci. A focilabdának pedig a gyerekeknél jobban senki sem örül. Ők átveszik, ha tudják, később leveszik, ha nem pattan el nagyon. Majd belerúgnak egyet, hol finomat, hol bivalyerőset, leggyakrabban ápolgatják, mi több, becézgetik. S dicséretképpen meg kell jegyezni: megtanulták már kölcsön is adni. Továbbá vannak köztük olyanok is, akik használják már a fejüket is - s ez nagy szó: kilenc évesek. Egyelőre persze elmaradnak a csuka- vagy a felhőfejesek, de már látni, azokat is próbálgatják. A földön viszont már egész jók. A labdáé a főszerep! Volt itt egyenes-, pörgő- vagy csavartlabda. S az egész edzésen önálló életet élt a labda, néha elindult útjára, ment, sőt berepült a hálóba, egyenesen a pipába, máskor éppen csak befért a rövidsarokba. Persze az edzésen is majd az őrületbe kergetett néhány játékost a labdakergetés. De amint megszerezték, rúgták is egyenesen a kapu felé. S ilyenkor - futásban a játékszerért - nem csak kullogtak, bódorogtak a pályán, avagy valóságosan vonszolták magukat, mint menet az iskolába.
Foci volt ez a javából. Gyerekjáték. S ha nem feledik játszani a focit, nyitva áll előttük a Kindernél az út: lehetnek majd ők a jövő Ronaldinhói.
